Nem mindannyian lesz 85

Nem mindannyian lesz 85.
Nem mindannyian nem is 28 ...
Elvégre az élet vége, és nem kérünk
És nem volt ideje, hogy mindent megértsen:

Hányszor kapnak nem érzékelem

Milyen bolond ki kell hagyni,
Mennyi mondjuk nincs ideje,
Minden várunk, ha az a másik,
Az egyik dédelgetett megy.

Akkor megyünk az örök tegnap ...
Szavak dobták a szív és kések,
Nem őszintén örülnek, mint a gyerekek;
Élő mintha előtte egy évszázada,
Elfelejti, hogy az élet múlandó.

És nem tudjuk, hogyan ápolja a boldogság,

És észre a második magic
És, hogy jöjjön vissza, és kérjen bocsánatot ...
De minden pillanatban tökéletesen!
Tehát próbáld meg nem elfelejteni:

Nem mindannyian lesz 85.

Mikor vagyok nyolcvanöt,
Mikor kezdi elveszíteni papucs,
A levest hogy tompítsa a kenyérszeletek,
Kötött túl hosszú sál,
Séta, miközben rá a falak és a szekrények,
És sokáig nézte az eget,
Amikor az összes nő,
Velem most adott,
Tölteni, és lesz mindegy -
Alvás, ébredj fel, ébredj fel, vagy sem.
Szem elől életében
Fogom felhívni a kép óvatosan,
És kissé, ajka mosolygott.

Mikor vagyok nyolcvanöt,
A ház fog kinézni a papucs,
Morogva, hogy nehéz nekem, hogy hajlik,
Rajta néhány nevetséges sál
Azokat, amelyek kötött hozzád.
És reggel, ébredés hajnal előtt,
Hallgatom a levegőt,
Hirtelen és csendesen ölelni mosollyal.
Mikor vagyok nyolcvanöt,
A porszem akkor kell fújom,
A szürke fürtök helyes
És, kéz a kézben, a közös kertben sétálni.
És mi nem félünk a haláltól,
Amikor mi nyolcvanöt.

Amíg élünk, élünk,
Más nyilvánosságra ölelés!
Miért próbálja megállítani szerető,
Mi fájt az életemben, testvér.

Amíg élünk, mi fog várni
Alkalmi találkozók, hívásokra, üdvözletek,
Kedvenc szív adni,
És nem bántam meg ugyanabban az időben.

Amíg élünk - várjon, és
És Isten velünk van - Krisztus feltámadt!
Végül is, minden pillanatban növekszik,
Lélek, nő be az eget.

Áramló hó alatt egy lámpa,
A hóval szunnyadó fűz,
De nem fogunk meghalni halál nélkül,
Éljünk, amíg élünk!

Élő For Life - Paul Mauriat